Az ellenfél megint komolyan melegített, ami immár nem tűnt olyan félelmetesnek, mint az első forduló előtt, de mint kiderült, ezúttal lehetett volna az. A Szent Pál Akadémia ugyanis egy kulturált és elől 2-3 igen agilisan mozgó játékossal felálló csapat volt, akik az első félidőben le is fociztak minket.

Bár az első góljuknál lest reklamáltunk, tény, hogy miután a gyerek visszapasszolt, majd utána továbbtették, és kicentizték a sarkot, az már ott iskolajáték volt (0:1).

Ezután két lehetőségem is volt, azt hiszem az első futballtörténeti esemény, ha felvette volna valaki, youtube milliomos lehetnék: ki más, mint Filip ugratott ziccerben, de olyan gyorsan zárt rám vissza a két védő, hogy csak elpöckölni maradt időm a kapus felett, a labda a felsőkapufára pattant, onnan fel, majd vissza a kapufára… Egy lövésből két felsőkapufa: csak a legnagyobbak tudják J Ezután egy felívelést elvétett az utolsó védő így lecsaphattam rá, megpróbáltam kizárni, küzdöttünk, a földre kerültem, később a többiek azt mondták, ha lenn maradok tuti tizenegyes, de gólt akartam lőni ezért felpattantam, viszont így meg hosszú volt és a kapus felszedte előlem. Talán nem kellett volna felpattanni, mert a kontrából megint kijátszottak minket és a rövidre lőve megszületett a második góljuk (0:2).

Ekkor úgy tűnt, rövid lesz az életünk a tabella élén, de jött Kristóf és 25-ről lőtt bombagóljával visszahozta a reményeket (1:2). De a félidő utolsó percében egy véleményesen befújt szabadrúgást bepasszoltak a középcsatárra, aki egy az egyben megverte Ádit és újra kétgólossá növelte a Szent Pál előnyét (1:3).

A második félidő kezdésekor Kristóf megemlítette, hogy egy gyors góllal még lenneesélyünk, ezután megszereztük a középkezdésüket, és Filip ugratása kicsit megpattanva Flegmit találta a csütörtökihez hasonló helyzetben, ezúttal Flegmi még annál is lazább volt, már szinte a másik pályáig cselezte magát keresztbe, mire visszahúzta a rövidre, élesztve a Respect reményeket (2:3).

A remények 5 perc múlva pedig már tényekké váltak: Flegmit ugratták a bal szélen, beadására Csillag érkezett középen, és estében bekotorta a tökéletes asszisztot a hosszúba (3:3). A SzentPál megzuhant, és azt kegyetlenül kihasználtuk: az 59. percben JoóGabi zárt el nekem egy védőt, ebből a középkörben több irányba ugró társakat is ugrathattam, CséPét választottam, aki beszólózott, és megfordította a meccset (4:3).

Filip ezután könnyen pirosat kaphatott volna, kaszabolta egyszerre több védő, és ő vissza is ütött a végén, szerencsére nem talált, ezért úszhatta meg sárgával, de mindenesetre percekig állt a szitunál a játék.

Még mindig mi irányítottunk, bár kezdte magát összeszedni az ellenfél: előbb Filip lecsúszott kiugratására csaptam le váratlanul, ami annyira meglepte a védőket, hogy 1 az 1-ben meg tudtam verni az utolsó védőt, de a kimozduló kapus felett emelni akartam, és nagyon elvétettem. Majd egy még ennél is rosszabb kiugratásért is mentem, nem is tudom ki vágta fel a labdát, de levettem, lövőcselló után Eto’o-san bal lábra húztam be, a védő nem engedett tovább, nem volt nagy fault, de tanulva a félidei kommentekből, nem küzdöttem, hanem elestem, és így megkaptuk az amúgy jogos tizit, amit Filip nem is hibázott el (5:3).

Ezután minden erejét mozgósította a Szent Pál, nekem minden felívelésnél összerándult a segglyukam, de Ádi, Dezső és Balázs ekkor már lehúzta a redőnyt és a többiek is hatalmasat küzdöttek. Kiemelendők Filip és Robi tiszta szerelései, bár ekkor már nem volt hátul ember, aki ne sárgult volna be, mégis vállalták a belépőket, és mind tiszta is volt. Flegmi is hatalmasat küzdött, ahogy a többiek is, a végén még egyszer feljött hozzám a labda, és ezúttal ismét a másik oldalon felfutó CséPé elé tálaltam, akit utolért a védője és már-már úgy tűnt, kimarad a lehetőség, de a fiatal védő rutintalanul cselezni akart, CséPé visszaszerezte a zsugát, és elpasszolta a kapus mellett, végleg eldöntve a meccset (6:3). A végén egy szögletből még szépítettek, de ennek már jelentősége nem volt, mert egyből lefújták a meccset. A helyzet az, hogy egy nagyon erős csapatot vertünk meg, és ezáltal az egyetlen 12 pontos csapattá léptünk elő, jelezve egyértelmű igényünket az aranyra.

Nem tudok mást mondani, hogy ez a meccs is élmény volt, bravó fiúk!

Marinho