Ritkán van, hogy egy ellenfelet méltatok, de a Kredit vasárnap délelőtt egészen kivételes második 45 percet produkált. Pechjükre az első 45-ben szereztünk annyi előnyt, hogy így se tudjanak pontot menteni, de az utolsó helyezett csapat annyi gólt lőtt nekünk, amennyit még senkinek se sikerült ebben a szezonban.
Pedig az első félidő alapján nagyon simának tűnt: hamar felpörögtünk és Szabi indítását átvéve megvertem a védőmet, és éles szögből a rövidre lőve megszereztük a vezetést (1:0). További próbálkozások után végül egy keresztbeívelt szögletet vett le és csavart vissza a hosszúra Dezső bá, a mezőnyjátékos-kapus jobbra ütötte ki, ahol Flegmi begyűjtötte majd letette a mellette robogó Csépének, aki tolt egyet rajta és ballal beverte a rövid felsőbe (2:0). Ezután Flegmi hibázott ziccert, majd egy újabb lövését megint csak a széle felé tudta kiütni a kapus, ahol ezúttal Ádi gyűjtötte be, én a szezon során először azt tettem, amit Motor üvölt mindig: megelőztem a védőm és Ádi hibátlan passzát gyerekjáték volt ballal bepörgetni (3:0).
A félidő sima 3-0 nagyon sima meccsen és ez talán túlságosan megnyugtatott minket, mert a második félidőben szétszakadt a pálya. Az első percekben a Kredit egy távolról ellőtt góllal szépített, de erre jött gyorsan a válaszunk. Ádi ívelt be balról, miután látta, hogy a hosszúra futva rázom le a védőm, és ha jól emlékszem a harmadik ilyen beívelős kapásgólomat szereztem a szezonban, ez szinte már figura, bár igaz, mindig más adja be (4:1).
Azonban erre is jött egy válasz egy távoli lövésből (4:2) viszont erre Dezső kiugratásából pedig Flegmi reagált (5:2), és amikor már végképp el kellett volna dőlnie a meccsnek, összeomlottunk és még két gólt szereztek érthetetlen hibákból (5:4).
Volt itt még egy közjáték, mikoris Norbi utolsó védőként a napnál is világosabban rúgta el becsúszva a labdát a csatár elől, aki azonban elesett, és bár a 20 méterre futó bíró is szabályosnak látta, a 30 méterről intő partjelző lengetésére lefújta az esetet, de a történelem során oly kevésszer tapasztalt bírói döntésváltoztatás ezúttal megtörtént és a partjelzővel történt konzultáció után (hallotta valaki, mit beszéltek?) végül labdaejtés következett…
5:4-nél, percekkel a vége előtt pedig még egy bombaerős lövést Dezső a kapufára tolt, meggyőződésem, ha az bemegy, kikapunk, de nem ment be, és miután kontrából JoóGabi Flegmi nekem szánt passzátt levette és bespigózta a hosszúba (6:4), végleg megnyugodhattunk, de nem, ugyanis a Kredit hihetetlen módon újra kapufás góllal szépített (6:5). Az utolsó percben még felbőrözve az utolsó védőt én mehettem ziccerben, de az emelésem gyenge volt, így végül a gólarányjavítás helyett maradt a kibrusztolt 6:5 egy rendkívül tanulságos meccsen.
Marinho
