Néhány évvel ezelőtt a csütörtök esti lélekerősítő egyet jelentett a mori operával, és az akciós 250 forintos tekilával, a 150 forintos morrison’s sörrel, és a sok zabolátlan tizenhuszonévessel. Ahogy egy klasszikus mondja, 30 felett más a levegő, és bár ez nem egészen az életkorra vonatkozik, de teljesen igaz. A csütörtök esti lélekerősítő múlt héten egyet jelentett azzal, hogy a Respectben focizhatok.
A mérkőzés a Fáy utcában volt, nyilvánvalóan a láng pályára mentem volna, ha KarsaiPít nem hív fel délután, hogy hogy megyek a meccsre, de végülis épphogy beestem. Nem volt viszont Szabi, Filip, Norbi, Dani, Csillag ismét csak félidőt vállalt és Robi 50%-osra vallotta magát. Valószínű csak előre próbált kibújni a felelősség alól, mert ő se gondolta, hogy a tizedik percben egy szöglet utáni lepattanóból a harmadik meccsén bebombázza a második gólját is, ami hamar megnyugtatta a csapatot (1:0). Olyannyira, hogy az első félidőben az ellenfél Hungarian GT-nek mindössze egy kapuralövése volt, az is harmincról, és csak azért volt veszélyes, mert a világítás nem volt épp játékbarát… Robi nevéhez fűződik még egy kicentizett kiugratás is, amit megint balra vittem és bár el tudtam lőni a hosszúra, elakadt a spárgázó kapus lábában, mint ahogy egy fejek fölött átszálló beívelés után leadott lövésem is.
A félidei 1:0 után bejött Bendik Gabi Csillag helyére, a második félidő pedig a magyar válogatottról utánzott klasszikus Respect megzuhanással kezdődött: nagyon lekontráztak minket és az első épkézláb támadásukból összejött az egyenlítés (1:1). Ezután viszont egy számomra viszonylag új elemet fedeztem fel a játékunkban: a remek kombinatív játékunk igazi győztesekre emlékeztető küzdelemmel párosult. Általában Kristóf lövésével befejezett akciókat vezettünk, egyiknél igen nagy bravúrt mutatott be a kapusuk, majd a 70. perc környékén egy JoóGabi – Kemény – JoóGabi játék után utóbbi parádésan ugratta a hosszún érkező Ádit, aki még szebb ütemben tálalt vissza elém, én pedig kicentizve az elém vetődő kapus lába felett a hosszú oldalhálóba lőttem (2:1). Azt már mindenki tudja, hogy nem szoktam túlspilázni a gólörömöt, de ez egy olyan remek csapatmunka eredménye volt, hogy stevenseagal 30 arcából egy újat tudtam mutatni…
Azt hittem megvan a meccs, de az örömünk nem tartott sokáig: az alapvonalon Dezső a csatár elé vetődött, és bár tökéletesen látszódott vonalból – ahol a bíró is állt, - hogy a csatár a bal lábát előbb dobja, mégis befújták tizire, amit nem is hibáztak el (2:2). De valahogy ezen az estén nem bukhattunk el: Robi óriás ütemben ugratta Flegmit, aki tuti lövő helyett megcsinált egy lövőcsellót, befelé cselezett, még egyet tolt, még egyet és aztán visszahúzta a rövidre: parádégól ismét (3:2)!!!
A Respect ezzel a tabella élére került, a története során először: a történelemírás elkezdődött :)
Marinho
