Mivel megszólíttattam és úgy tudom a csapatban nincs újságíró, nézzük mi is történt vasárnap. Persze lehet, hogy azt fogjátok mondani, nem túl objektív a meccsleírásom, vagy talán nem is meccsleírás, but still, ahogy a művelt alkoholista mondaná. Talán arra is választ tudok adni, amit Motortól kérdeznek a játékos megfigyelők: mitől ilyen jó ez a srác?!

Vasárnap reggel 9.30 a Hifi elkezd dörömbölni én pedig elégedetlenül konstatálom, hogy bár előző este direkt csak söröztem, mégis hasogat a fejem, és még csak egy ismeretlen csaj se fekszik mellettem az ágyban. De aztán sorban ugranak be az emlékek: 5 órával ezelőtt még egy hosszúcombú 22 évessel viszkiztem egy olyan lebujban ahova magamtól sose ülnék be… Ja, és ő fizette. Akkor ez mégse csak sör volt.

Tavaly tavaszhoz képest igen sokat változtam. Például így, harmadnaposan egyáltalán nem kívánom már az oly sok reggel megmentőjeként tisztelt EggMcMuffin (Bacönnel!) és capuccino párost. Szerencsére Horák Flegminho kollégától ellestem egy trükköt, így mostanában a meccsre egy hangulatos Snickers (SuperSize!) / RedBull combóval edzek. Miközben a lakás 15 pontjáról szedem össze a szétszórt ruhadarabjaimat, megelégedettséggel konstatálom, hogy csak Snickerst kell a sarkon Eri néninél venni, ugyanis a két hete vett 2 tálca redbullból még viszonylag nagy mennyiség található a hűtőmben. Akciós volt, de aztán amikor rájöttem, hogy azért mert 2 nap után lejárt, víz helyett is elkezdtem azt inni. Mindegy. A pályára eljutás közben néhány esetben koordinációs problémáim támadnak, így a meccs előtt az öltözőben felvázolom a tuti 11-esünk jövőképét: annyi esésből amit futás közben fogok produkálni a 16-oson belül, egyet csak befúj a paraszt.

A nagyon komoly bemelegítőmunka folyik: földönfekvős nyújtás közben kikérdezem Matyeszt, mi volt pénteken a Minyonban és szombaton hol volt, majd Danidít is, hogy miért mondta 4 órával később vissza a megbeszélt szombat esti taktikai értekezletet. Mivel mindaketten 1-1 kúrós sztorit prezentálnak, egyből kisebbségi érzésem és irigykedésem támad, nincs más hátra, muszáj lesz a pályán kompenzálni!

Elindul a meccs, a gyökérarcú meccselőrehozók ellen. Bár fiatalok, nagyjából nálunk van az irányítás. A Balázs – Dobai, Danidí, Dezsőbá, Hege – Csépé, Ádi, Szabi, Viki, Flegminho – Marinho kezdőcsapatból hiányzik a labdaszerző-védekező középpályás, ezért a kontráik elég veszélyesek. Úgy kábé 10 perc elteltével szögletet ível be Tomi, átszáll a védők feje fölött, pont előttem esik le, igen szép mozdulattal tolom magamnak lövőre, és még szebb volt a gondolatomban hosszú fickásba enyhe csavarral berajzolt vezető gólunk. A valóság egy baszott nagy földberúgás képében szólt közbe, káromkodtam mint állat, mígnem arra leszek figyelmes, hogy a gyökketővel kocogó labda 10 láb között eldöcögve valahogy begurul a hosszúba (1:0). Hogy mindenképp lássák, tudatos gól volt, teátrális mozdulatokkal jelzem, hogy nem, nem ugorhat senki a nyakamba ugyanis oda kell rohannom a mesterhez és bemutatni neki a mezszámom, mint a BL döntőben, hogy jövő héten is kezdő legyek. Huhh, kicsit kifáradtam ebben a nagy sprintben a félpályáig. Pár percre rá Szabi lereagálta, hogy az utolsó védőjük 15 méterre lóg be és odatette nekem egy az egybe, én meg jobb ötletem nem lévén megpróbáltam megverni a srácot, végül mindketten rácsúsztunk 10 méterre a kaputól a zsugára, ami persze a kapufáról kifelé pattant. Aztán meddő mezőnyfölényünk lett, persze egy kontrából kiegyenlítettek, les volt vagy nem, nem láttam (1:1). Nagyon örültek neki, ezek szerint jó a hírünk a ligában. Volt itt még egy Csépé kitett labda nekem, amivel szét kellett volna basznom a kaput, ehelyett latymatag pöcs lövést eresztettem a kapus kezébe és volt egy tökéletes Flegminho beívelés, ami csak annyira volt perfekto, hogy végigcsinálhattam a teljes fejelő mozdulatot mint edzésen, erre mellécsúsztatom bazmeg. 1:1 a félidő, Motor ekkor két cserével gyorsan eldönti a meccset: behozza Bokorzét jobbekbe, feltolva Tomit a középpályára, és bejön Robi, hogy legyen valaki aki támogatja a sok támadó középpályást.

Bokorzé igen agilisan is nyitja a második félidőt, második felfutásánál már ígéretesen tálal Dobai elé, aki be is adja, de sajnos az utsó védő verhetetlen pozícióban.

Intermezzo

Itt be kell iktatnom egy kis intermezzót. Ősszel csajom volt, így minden meccsre kipihenten és józanon érkeztem. Ennek tudtam be a 12 / 22 átlagot. Tavasszal ez megváltozott, és újra a jóöreg másnapos Marinho van a pályán. Namost, hogy lehet, hogy mégis egyelőre hasonló jól megy? A válasz ebben a második gólban rejlik.

Intermezzo vége

Szóval az utolsó védő bármit csinálhatna, de szól a kapusnak, hogy figyeljen, megy neki. Másnaposan az embernek teljesen eszement ötletei vannak. Sokkal inkább azt gondolja, hogy képes valamire, mint józanon. Most is volt egy teljesen ostoba gondolatom, hogy elindulok hátha csurran-cseppen valami lepattanó. A védő pedig teljesen érthetetlen mód baszott szarul tette le a labdát, és mivel nem látta, hogy hátulról érkezem, csak annyi volt a meló, hogy pumaszerűen rávetődjek a zsugára és egy méterről kicsit arrébbkotorjam, nemá a kapus kezébe menjen (2:1).

Ezután helyzet-helyzet hátán, de muszáj még egy gólt lőni, hogy eldöntsük a meccset, és végül Tomi 203432535. szólója után felfedezte, hogy jó a keresztbe kiugratás is, Flegmítász tolta el a tökéletesen keresztbetett labdát magának balra ziccerbe, közben persze azt keresi kicsiXaviként, hogy lehetne elémtálalni, de mivel le voltam fedezve, az egyetlen lehetséges gólt érő megoldásként előtte ballal, az átcsúszott a kapus kezei alatt, gurult a gólvonal felé, be is engedtem volna, mert ezen a meccsen járt volna Flegminek egy gól, de CsillagPé öccse elszántan azt hitte, hogy becsúszva ki fogja tudni rúgni, ezért muszáj volt móresre tanítani (3:1).

2 percre rá nagyon lelestem a középső védő utolsó emberes passzát, és megint jött a hülye ötlet, hogy előbb felbőrözöm majd Poborskyba alázom a kapust, előbbi ott is volt, de a cseh srác annó kevésbé volt beképzelt mint én valószínű, úgy gondoltam elég béna ez a kapus ahhoz, hogy a bokámat se mozdítsam, és bár elég béna volt tényleg, de ilyen szar emelést még így is kiütött, persze elém, amit vetődve még így is bekotorhattam volna, de ezúttal nem voltam elég pumaszerű, így mellélőttem.

Bejött JoóGabi a helyemre, és Flegminho Hernandez őt is kihagyhatatlan helyzetbe hozta (4:1) majd maga a cséká is csak centikkel lőtt mellé. És bár mindezek a gólok olyan egyszerűnek tűnhettek, meg a kapus is ügyetlennek, ezért is gondolta Dezsőbá, hogy majd ő megmutatja, mint múlt héten, és egy parádé elhúzom-visszateszem csel után 18-ról spigóval lőtte ki a fickást, csakhogy a lesajnált kapus eszméletlen bravúrral szögletre tolta. Nem úgy van az Dezsőbá! Egyszómintszáz, nem arról volt itt szó, hogy épp mindig elémpattant a labda üres kapura, hanem egy zseniális csatárfenomén parádés helyzetfelismerésének lehettetek ismét szemtanúi.

Na motor, ezt küldd el az irántam érdeklődőknek, és miután elolvasták kérdezd meg, le akarnak-e még igazolni? Az átigazolási áram: standard 2 lityós Dzsoni hetente, 4 liter kolával és 10 redbullal (a haverokra is gondolni kell).

Marinho