Varázslatos reggelre ébredtünk vasárnap több szempontból is: bár a király utcai lakásom szomszédságában 4 éve építenek egy házat ami miatt megrepedtek a falak és folyamatosan penészednek is, és végül odajutottam, hogy kiköltöztem onnan, ez az apró malőr semmilyen hatással nem volt a Láng pálya építési vállalkozójára, és a szezon első mérkőzése előtt így mi az egy év alatt elkészült új épületben és a szép nagy öltözőjében készülhettünk, nem is beszélve arról mennyire jó volt belépni a recire és hallani, ahogy az ellenfelet a konténerekbe irányítják :)
És amikor Horák F. Mátyás már 9:25-kor megjelent az öltözőben, tudni lehetett, hogy itt valami nagy dolog készül.
Bár az ellenfél félelmetes volt, ugyanis szervezett bemelegítést végeztek, ami a mi szintünkön igen meghökkentő volt, de egy halk és sunyi puki után ezen gyorsan túltettem magam.
A várakozások Flegminho idejében való érkezése mellett más miatt is elég magasra szöktek: kijelenthetem, hogy a Respect történetében először álltunk ki úgy, hogy még a cserepadon is csak játékosok voltak. Játékos alatt azt értem, hogy mindig csak a játékot keresi és nem az öncélú megoldásokat.
A kezdő így alakult:
Dezső – DaniDí, ÖregDezső, Norbi, Hege – Szabi, Robi – Flegminho, Filip, Dzsógabi – Marinho.
Sajnos már kábé az 5. percben cserélni kényszerültünk, Norbi húzódott meg és dőlt ki valószínű több hétre. Helyére BendikGabi állt be. Ekkor már túl voltunk az első Marinho zicceren, Filip passzával miután sikerült lefordulni a védőről, a hajnali harmat tréfálkozása révén egy szép kerek luftot sikerült 15-ről rúgni…
Az első félidei játék fantasztikus volt. Ezért élmény ebben a csapatban játszani. Az ellenfél, aki biztos vagyok benne, hogy nem a futottak még kategóriában fognak végezni, nyomozta a labdát, a legveszélyesebb (és egyetlen) kapuralövésük egy ÖregDezső mentés volt… A középpályán folyt a játék. Filip, Robi és Szabi vezérletével forogtak az oldalak, Dezső fellépései és irányítása mögöttük csak erősítette ezt, én meg azt éreztem, hogy 4 kicsi Xavi van mögöttem és jónéhány Iniesta. Csak az volt a kérdés, hogy a hebrencs Eto’o mikor talál be végre, ugyanis ahogy folytak a percek sorban hagytam ki a ziccereket. Végül kb a 20. percben Dezső 40 méteres indításából sikerült elmennem, megpróbáltam átemelni a kapust aki visszaütötte rám, üres kapus helyzetbe kerültem, de ekkor már szólt a síp és vicckategóriába tartozó les ítélet született.
Pár percre rá azonban már nem fújhattak lest: Filip fordult be ismét, rámpasszolta és várta vissza kényszerítőbe, másik három védő is erre számított így befordultam, az előttem álló bekket felbőröztem és néhány komótos lépés után ballal lőttem a szezon első gólját (1:0). Percekre rá Filip jobboldali szabadrúgására érkezett a hosszún Szabi (2:0). Majd egy véleményes Dzsógabi fault után (az volt a véleményes csak, hogy belül volt-e vagy kinn), Filip vállalta el 16-ról és a 2009-ban a spanyol kupadöntőn hasonló szituációban jobb felsőbe tekerő Xavi mozdulatát kopírozta le (3:0). Ezek után egy JoóGabi – Filip figura végén előbbi gurított vissza lövőre, Filip pedig tekert a hosszúra, a kapufa éléről vágódott ki a labda.
Maró még a félidő végén is kapott egy assistot Filiptől, ballal ugyanúgy próbálta megoldani ahogy az első gólját, de ebbe belevetődött a kapus.
A félidőben nem volt mit mondani egymásnak, a csapat tökéletes játékot bemutatva iskolázott, ha nem kell megbolygatni, valószínű kiütés lett volna a vége. De Filipnek el kellett mennie, őt Ádi váltotta, Bendik Gabi helyére pedig a Révész „kicsi” Tomi jött be. A 60. percben, pontosan 37 másodperccel azután, hogy hátraszóltam, nem baj ha gólt kapunk, de ne állíttassuk ki magunkat, mert 3:1-nél még nyerni fogunk, de 10 emberrel nem, szóval ezután 37 másodperccel leküldték Dezsőt mert egy kiugrásnál a kezére rúgták a 16-oson kívül a labdát. Ádi állt be a helyére és ekkor JoóGabi helyére bejött jobb bekkbe KarsaiPít. Ekkor érződött, hogy kell még egy gól, és akkor megtörnek, próbálkoztunk is becsülettel, előbb egy remek kiugratást csak egy hajszállal előbb értem el mint a kapus, sikerült eltolni mellette, de hosszan, az alapvonalnál még elértem és az érkező Kicsinek tettem vissza, aki nem lőtt egyből, mert előtte állt a védő, hanem egy visszahúzós cselló után a rövid filót célozta, a labda a felsőlécről suhant tovább.
Ezután Szabi szólozott a szélen, beadása kicsit mögém érkezett, de estemben így is ellőttem a kapus mellett, azonban itt is érkezett egy védő, a labda visszapattant elém, én a földön fekve Flegmi elé kotortam, aki az ötösről tüzelt, a kapus mentett.
Ezután egy jobb oldali beívelés után, mint a svéd-magyaron, befejelték a szépítést (3:1), de mindenki tovább küzdött. Megint kaptam egy olyan kiugratást, ami pont jó lett volna, de amikor újra pont a tökéletes indítást állítják meg lesen, a partjelzőnek jeleztem a véleményem, így kb ötödikként én is besárgultam. A végén már tényleg mindenki védekezett, egymást segítettük ki, Flegminél pedig mindegyik támadásban benne volt a gól, így nem tudtak teljesen összenyomni minket. A legvégén KarsaiPít tökéletes szabadot ívelt elém, mert a hosszún beragadt egy védő, combbal magam elé tettem, megcsináltam a teljes lövőmozdulatot, mondtam már magamban, hogy ezt szedd ki, majd egy nagyon szart lőttem a hosszúra amit simán ki is szedett a kapus…
A vége megérdemelt 3:1-gyes győzelem és az élmény, hogy végre mindenki a másikért hajt. Hajrá Macskinho, go for the gold!
Marinho
